Nápolyit

Ma reggel, Fejér megye. Vasútállomástól sétálok, előttem kb. kétszáz méterre a padkán megáll egy H-s rendszámú, szürke, kb. 22 éves I-es Opel Astra szedán. Alsó két féklámpa nem világít. Gyalog odaérek, mert a csávó, 60 körüli magyar, white caucasian, az autóból kiszállva keres valamit. Párbeszéd indul: Jó reggelt, elnézést, a két alsó féklámpa nem világít. Magyar csávó (mcs): Mi? Én: Láttam, ahogy megállt, szerintem a két oldalsó féklámpa kiégett. Mcs: Mi? Én: a két oldalsó féklámpa, nem világítanak. Ha kéri, megnézem még egyszer, csak nyomja meg. Mcs: Nem. Én: bakker, ilyen nincs. Mcs: de, képzeld. Majd beül, indít, féket nyom (jól láttam, csak a középső világít), és padlógázzal kilő a padkáról...Remélem Isten hamarabb ítél, mint gondolnád, magyar.

Milyen segítőkész most, hogy nincs fönn a tetőn a 30 dkg fokhagymás fölvágott.

Ma délután erőteljes szuszogást hallottam a hátam mögött, miközben a vasútállomás felé gyalogoltam: a párhuzamos kerékpárúton egy váltó nélküli cangán erőlködött a kissé emelkedő szakaszon egy 65 év körüli férfi. Alig bírta, de részben azért, mert a hátsó kerék gyakorlatilag a felnin futott, olyan lapos volt. Az állomáson beértük egymást (lelakatolta a bringát a tárolónál), így jöhetett létre a következő párbeszéd: (én: ) Elnézést, de nagyon lapos a hátsó kereke. (Ő:) Igen? (én:) Igen, és ezért biztos nehezen lehet tekerni. (Ő:) Köszönöm, értem. Ha legközelebb megint látom lapos gumival, megírom.

Arról is szólt, hogy beragadt a tolatólámpa- vagy fékkapcsoló? Amúgy az első autóm (1999-es Ford, 19 évesen adtam el) még nem jelzett vissza semmit, és eltekintve az indexisszajelző relék beépítési kötelezettségétől a 90-es években a vonóhoroggal felszerelt autóknál, a hazai autók jelentős részénél (átlagéletkor: 15,6 év) biztosan ma sincs semmilyen direkt jelzés. Az más, hogy a régebbi indexrelék kattogási sebessége jelezte a vájtfülűeknek, ha az egyik indexizzó elszállt, és ne vegyük figyelembe a kétütemű Trabantok és Wartburgokhoz az NDK-ban anno opcionálisan kérhető féklámpavisszajelzőket se (volt 6 és 12 V kialakítású is).

Nem tudom, hogy ez mennyire magyar tulajdonság...de az tuti, hogy nagyon minimum 200, de inkább több alkalommal szóltam az eddigi életem során azért, mert az adott autónak nem világított valamelyik féklámpája, tompítottja, vagy éppen beragadt a tolatólámpa- vagy fékkapcsolója. Sose bunkón, mindig "elnézést kérek, az egyik ... ki van égve/folytonosan világít" megközelítéssel. A válaszok között döntő többség a "tudom", néha "köszönöm, tudom", nagyon-nagyon ritkán "nem tudtam, köszönöm". A kedvencem a mélymagyar, aki ilyenkor kiszáll, és megnézi, mert biztos hazudik neki a talpas...Mondjuk az überkedvenc, tavaly októberben, az volt, amikor egy parkoló autót otthagyó magyarnak szóltam, hogy égve maradt a világítás, mire Tibor mit szólt? "Direkt hagytam úgy"...Ja. A munkahelyi parkolóban reggel fél nyolckor. Direkt, hogy majd fél ötkor rátalálj, mi?...Valaki írja már meg, mit tapasztalt külhonban, messze a magyaroktól, hogy ott mi a helyzet. Előre is köszönöm!

"Aki happy-Endre számított az tévedett"

Hamisított ruha, elkopik.

Egy átlagos nap az m5-ösön... :D

Idén sem szavazok a Fideszre.

A defektes keréken, majd felnin közlekedő Tibi ihlette ily gyorsan?